Várnai Zseni (1890 - 1981)
(Nagyvázsony, 1890. máj. 25. – Bp., 1981. okt. 16.): költõ, József Attila-díjas (1956). Peterdi Andor író felesége, Peterdi Mária írónõ anyja. 1908-ban diplomát szerzett az Orsz. Színészegyesület Színiiskolájában, de nem lépett színpadra, hanem tisztviselõként kezdett dolgozni. Férje révén került 1909-ben a munkásmozgalomba. 1911-ben jelent meg elsõ verse a Népszavában, az 1912. máj. 23-i munkástüntetés elõtt írta meg Katonafiamnak c. versét, amely miatt a Népszavát elkobozták, õt vád alá helyezték. Költészetében a közösségi hang mellett az anyaság érzése is gyakran megszólalt. 1943-1944-ben egy antifasiszta csoport vezetõje volt. A háború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Idõk munkatársaként dolgozott. Kései verseinek fõ témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme. 1969-ben SZOT-díjat kapott. – M. Katonafiamnak! (versek, Bp., 1914); Gracchusok anyja (versek, Bp., 1916): Anyaszív (versek, Bp., 1918); Vörös tavasz (versek, Bp., 1919); Forradalmi versei (Bp., 1919); A fájdalom könyve (versek, 1921); Ím itt az írás! (versek, Bp., 1927); Kórus szopránban (versek, Bp., 1930); Én mondom és te add tovább! (versek, Bp., 1937); Én nem mondok le soha a reményrõl (versek, Bp., 1940); Ég és föld között (r., Bp., 1941); Válogatott versei Bp., 1942); Egy asszony a milliók közül (önéletrajzi r., Bp., 1942); Mint viharban a falevél (önéletrajzi r., Bp., 1943, Peterdi Máriával közösen); Üldözött versek (Bp., 1945); Válogatott versek (Bp., 1954); Így égtem, énekeltem (versek, Bp., 1958); Fényben, viharban (önéletrajzi r., Bp., 1958); Élõk, vigyázzatok! (versek, Bp., 1962); Nem volt hiába (önéletrajzi r., Bp., 1962); Ének az anyáról (versek, Bp., 1968); Idõ heroldja (versek, Bp., 1971); Vers és virág (versek, Bp., 1973); Sorsod foglya vagy (versek, Bp., 1986); – Irod. Major Ottó: In memoriam V. Zs. (Új Tükör, 1981. 3. sz.); Vedres Vera: In memoriam V. Zs. (Élet és Irod., 1981. 43. sz.). |