Zongoraművésznő, pedagógus. (Budapest, 1911. szept. 25. – Graz, 1973. dec. 14.) Kilencéves korában került csodagyerekként a budapesti Zeneművészeti Főiskolára, ahol 3 év múlva már zenekari kísérettel, karnagy nélkül adta elő Beethoven C-dur zongoraversenyét. Bartók Bélánál, Székely Arnoldnál, Weiner Leónál tanult. Alig volt tizenhat éves, mikor elnyerte diplomáját. Két ízben tüntették ki Liszt-ösztöndíjjal. A harmincas években Hubay Jenő mesteriskolájában kamaramuzsikusként és kísérőként működött és gyakran szerepelt a Hubay-palota rendezvényein Richard Strauss, Bronis?aw Hubermann, Zathureczky Ede és mások partnereként. A zsidótörvények miatt csak az OMIKE művészakcióban léphetett fel. 1946-ban férjhez ment Sugár Pál tenoristához és Ausztriába távozott, rendszeresen hangversenyezett Nyugat-Európában. Az 1960-as évektől kezdve vendégszerepelt hazánkban is. 1972-ben lépett fel utoljára. Élete utolsó évtizedében Grazban tanított, Kodály és Bartók minden zongoraművét (Bartók I. zongoraversenye kivételével) hanglemezre játszotta; kiválóak Chopin-, Schumann-, Liszt-, Prokofjev-felvételei is.
/Magyar Életrajzi Lexikon, Kik voltak Ők? Nemzetközi zsidó életrajzi lexikon, Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943./