Festõ és grafikus. (Budapest, 1901. ápr. 15. – Budapest, 1982. jan. 9.) A Tanácsköztársaság alatt vöröskatona volt, emiatt több sérelem érte. A mûszaki egy. építész szakáról egy feljelentés miatt harmadéves korában eltávolították. Ekkor Nagybányára ment, ahol négy évig Thorma János, Krizsán János, Mikola András és Börtsök Samu növendéke volt. Az 1930-as évek elején hosszabb ideig Nápolyban, majd Líbiában élt és dolgozott. Az 1930-as évek második felében hazatért; festõiskolája volt a Hûvösvölgyben. 1940-ig ügyvezetõje volt a Budai Szépmûvészeti Társulatnak. 1945 után megszervezte a Képzõmûvészeti Alap kollektív mûtermét, amelyet nyugdíjazásáig vezetett. Jelentõs közéleti és pedagógiai tevékenységet folytatott. Mûvészetét a nagybányai tanulmányok mindvégig meghatározták. Szemléletét lírai felhangú természetlátás, a valóság hû visszaadására törekvõ ábrázolásmódja jellemezte. Rendkívül termékeny volt rajzi tevékenysége. Kedvelt mûfajai az újságrajz, az útirajz és a portré, egész sorozatot rajzolt kortársairól.
/Magyar Életrajzi Lexikon/